Lélekjelenlét

Mottó:

"Amikor a bajban hirtelen félrerántod a kormányt anélkül, hogy tudnád, mit teszel - a lelked jelen van. Egyébként nincs. A múlton rágódik, vagy aggodalmaskodik a jövő felől." (Müller Péter)

 

Ki a virágot szereti ....

Nézem Rusty-t, ahogy séta közben teljes figyelmét a környezetének szenteli. Orrával feltérképezi a fák kérgét, a kerítéssarkokat, lámpaoszlopokat, kukás zsákokat (legyen az szelektív vagy sem) valamint egyes fűcsomó valamennyi fűszálát, ha hagynám. Node, nem hagyom, mert akkor reggel nem érnék be a munkahelyemre időben illetve este is várnak az egyéb teendők, bár akkor türelmesebb vagyok :-) Ő Jelen van minden idegszálával, én pedig azon kapom magam, hogy agyalok (már megint) a múlton illetve a jövőn, ami nem is létezik, hiszen holnap már MA lesz. Neki van igaza, s minden nap emlékeztet arra, hogy a JELEN-ben kell élni, mert csak az létezik. A többi illúzió. Hálás vagyok, hogy valaki szó nélkül, csak a jelenlétével, farkcsóválásával emlékeztet erre nap, mint nap. Téged ki emlékeztet?

Ezt érdemes közelebbről is megvizsgálni

Egy hosszú munkanap végén

Este volt, bőven munkaidő után, mindenki elhagyta már az irodát, s rám várt a kulcs leadása (s nem beadása ;-) Fáradt voltam, mert mozgalmas nap állt mögöttem, nem tervezett sürgőssé vált teendőkkel, telefonhívásokkal tarkítva, amik sok érzelmi energiámat elfogyasztották, mert vissza-vissza estem a megszokott aggódó üzemmódomba. Haladásként értékelem, hogy erre egyre tudatosabb vagyok és sikerül hamar túllendülnöm rajta, s arra figyelni, amit el szeretnék érni. JELENLÉT!

Naplemente a Balatonnál

No, nem a fenti látvány fogadott amikor kiléptem az irodából. A képet mobillal készítettem a hétvégén, csak sajna nem igazán tükrözi vissza a valóságot, ahol a napkorong maga volt vörös színű. Csodaszép volt! 

Az óraállítástól függetlenül már sötét volt. Fáradt voltam. Ugyanakkor hálás is, mert a négylábú személyi edzőm (korábbi bejegyzés itt) türelmesen várt rám a késői óra ellenére. Neki köszönhető, hogy magamhoz tértem a friss levegőn, sikerélménnyel ajándékozott meg mert pl. leült, amikor azt kértem és nem is húzta a pórázt.

Éjszakai portré

Rustynak köszönhető ez a bejegyzés is, mert ihletet adott hozzá. Igen, a kép homályos. Az éjszakai, vakus fotózást még gyakorolnom kell. ;-)