Miután az ebrendészeti telepről való örökbefogadással zsákutcába jutottam, akkor jött az ihlet! Tudtam, hogy vannak örökbefogadható kutyusok ideiglenes befogadóknál is. Eszembe jutott, hogy Márti barátnőm kolléganője Kinga nagy állatbarát. Nos, miután a család megegyezett, hogy kistestű kutya jöhet szóba (max. 10 kg-ig) csak az volt fix, hogy kb. 1,5 - 2 éves és ivartalanított legyen illetve tacskót nem szerettem volna. Még aznap megkaptam az alábbi képet Rozsdásról (Kinga a szőre színéről nevezte el, s akit a gödöllői befogadók Dörzsinek hívtak):
 |
| Örökbefogadóra várva |
A feje alapján egy foxi jutott eszembe, de nagy valószínűséggel szálkásszőrű tacskó és terrier keverék lehet. (Ennyit arról, hogy csak tacskó ne legyen ....) Már kép alapján nagyon szimpatikus volt! Sikerült hamarosan az első találkozót összehozni szeptember 2. hetében, s ez a kép fogadott:
 |
| Az ideiglenes lakótársakkal |
Nem véletlenül kapta a Dörzsi nevet a befogadóktól :-) Imádta (és azóta is szereti) ha simogatják! El is dőlt a sorsa, hogy hozzánk kerül. Az fontos volt, hogy Cesar M. tanácsát követve még egyszer meglátogassam és elmenjek vele sétálni. Pár nap múlva visszatértem és sikeresen bóklásztam vele a kölcsönkapott pórázzal (ez volt az első rövid videófelvételem is az okos telefonommal):
Majdnem megfulladt eleinte, mert nem volt hozzászokva a pórázhoz, de szuperül viselkedett. Aktívan gondolkodtam a névválasztáson, amit Márti barátnőm (tiszteletbeli keresztanyja) oldott meg azzal, hogy emlékeztetőül megírta nekem a rozsdás szó angol megfelelője rusty (ejtsd: raszti). Így lett hát az új családtagunk neve RUSTY!
 |
| Tényleg Te leszel az új gazdim? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése