A házi macskás korszak 2. - Tanulságok 10 pontban

Mik azok a dolgok, amikre felhívta a figyelmemet Csöpi, Garfield, Rozsdás, Tigi, Mirci és a többiek?

1. A boldogság kulcsa a pihenés és a kikapcsolódás, szóval ragadj meg minden lehetőséget a pihenésre és ne dolgozz túl sokat.
2. Mindig van idő a szundikálásra.
3. Élvezd a napsütést! Feküdj le, gömbölyödj össze és értékeld a meleget.

4. Nyújtózkodj és ásíts mielőtt felkelsz.
5. Dorombolj, ha boldog vagy.
6. Légy független!
7. Ne tedd mindig azt, amit mások mondanak neked.
8. Maradj nyugodt. Ha valamit nem akarsz megcsinálni, nem kell vitáznod - csak ne csináld.
9. Alkalmanként nézd a dolgokat más perspektívából is pl. a szőlő lugasról vagy a kerti asztal alól.
10.Várd el, hogy kényeztessenek, hercegnőként vagy hercegként kezeljenek és az leszel.

Te miket tanultál / tanulsz a macskádtól?

A házi macskás korszak 1.

A házi macskával való kapcsolatom évtizedes múltra tekint vissza. (Te jó ég, hogy rohan az idő ... ) Már nem emlékszem mikortól lett "saját" macskánk, mert a különböző egyedek rendszeresen átjártak a kertünkön, s volt, aki több helyen is kosztolt. :-) Csöpi nevű macskánk volt a csúcs, így visszagondolva. Nagyon jól bírta a gyűrődést. Kölyök korában elviselte, hogy pólyába csomagolva a babakocsiban tologassam. Angyali türelme lehetett. Nagyszerű, gondoskodó anya vált belőle. Egy - egy kölyköt mindig megtartottunk, így általában két macskánk volt. A hagyományos, cirmos verzió volt a kedvencem / kedvencünk. A képen Garfield látható:

Minden macskánk külön egyéniség volt. Szabad szellemek, akiket akkor lehetett simogatni, amikor ők jónak látták. A "kültéri" házi kedvencekre jellemző életvitelt folytattak. Volt, akit kölyök korától "neveltünk", s voltak, akik már felnőtt korukban választották a kertünket otthonuknak. Ilyen volt Rozsdás is, aki kezdetben nagyon bizalmatlan volt:

Mit is tanultam Tőlük? Ez már egy új bejegyzést kíván :-)

Állati kalandjaim 1. - A Kezdet - Felelős állattartó születik

Állati kalandjaim első alanyai a guppik voltak pedig én hörcsögre vágytam. Az akvárium karbantartásával igyekezett édesanyám meggyőződni, hogy felelős állattartó válik belőlem. Becsületesen cseréltem a vizet, tisztítottam az akvárium falát, de a halak nem lopták be a szívembe magukat. Nem csoda, hiszen nem lehet őket kézbe venni, simogatni.

Az akadályt sikeresen vettem, mert a halak kikerültek a képből és engedélyt kaptam egy hörcsög megvásárlására. Ez édesanyám részéről nagy áldozat volt, mert nem rajongott ezért a kisállatért. Hát igen, ebből is látszik, hogy mi mindenre képesek a szüleink! A kikötés csak annyi volt, hogy én gondoskodom róla és fiú legyen. Emlékszem, lelkesen hoztam el egy befőttes üvegben a kiszemelt egyedet, akiről az eladó azt mondta, hogy fiú. Első élményem, hogy beleharapott a kezembe, s így egy kicsit féltem megérinteni. A harapás jogosnak tűnik, mert utólag kiderült, hogy utódokat vár a fiúnak mondott hörcsög, s nem nagyon örülhetett a „zaklatásnak”. 

Képzelhetitek azt a meglepetést, amikor az egyik nap arra értünk haza, hogy ott vannak a kicsinyei is. Az utódok közül egyet megtartottunk, a többivel pedig egy iskola diákjait boldogítottuk. Máig nem tudom mit szólhattak a dologhoz a tanárok….

Lelkesen vittem ki sétálni őket a zsebemben, takarítottam az almot, igyekeztünk megakadályozni, hogy kimásszanak a dobozukból (persze mégis sikerült, s ezzel a frászt hozta édesanyámra). Miután az állati mennyországba kerültek, lezárult egy korszak. Ezután indult a házimacskás időszámítás.